Aratónap Perkátán
Július 4-én a Perkáta - Saint-Maximin Baráti Kör civil szervezet egészen új programot szervezett a faluban: az első aratónapot. Erre a rendezvényre eljöttek páran a francia testvértelepülésről is. Azért tartottuk fontosnak a régi hagyományok felelevenítését, mert sajnos egyre kevesebb olyan ember tud élethűen mesélni ezekről az élményekről, aki személyesen részt is vett a kézi aratásokban és még át tudja adni az emlékeket az ifjabb generációnak.
A szokásoknak megfelelően próbáltuk a nap eseményeit sorrendbe rakni. Azonban a hajnali kezdésből reggel 8 óra lett, hisz mégsem „élesben” ment ez az aratás!
Francia vendégeink és pár helyi népviseletbe öltözött perkátai a Gecseg tanyánál gyülekeztek, ahonnan lovaskocsikon érkeztek az aratás helyszínére, a Forrás Szövetkezetbe. A többiek már ott várták őket, nem is kevesen, kb.100-110 fő gyűlt össze. Legtöbben a nyugdíjasok voltak, akik lelkesen és tevőlegesen is kivették részüket a munkából, hisz ők még a régi időkben nyaranta kézzel aratták a gabonát.
A reggeli aratópálinka elfogyasztása után rövid visszaemlékezést hallottunk az aratás szokásairól, majd Pámer Ottó plébános megáldotta az aratás eszközeit és az aratásba induló munkásokat.
A „bandák” kaszásai kalapálással és kaszájuk megfenésével indították a munkát. Ezután vidám nótaszóval indultunk a mezőre, ami pár száz méterre volt tőlünk.
A kötélkészítők azonnal munkához is láttak, hogy legyen kötél, mire az első markokat felszedik. Minden érdeklődő lelkesen figyelte és rögvest neki is látott, hogy megtanulja ezt a műveletet.
Ezután a kaszások nekiláttak a rendek vágásának. Az első kaszasuhintás sokáig élni fog annak emlékezetében, aki jelen volt ennél a pillanatnál!
Jöttek a marokszedők, készültek a kévék és kepék. 12 kepét készítettünk, ami a nagy melegben és a gyakorlatlanságunk ellenére nem kis teljesítmény! Sokat tanulhattunk, tapasztalhattunk,ha rövidke is volt ez az aratás és rálátásunk nyílt, hogy bizony ez nagyon megerőltető, kemény fizikai munka!!
A nap hátralevő részében már kevésbé megerőltető események vártak ránk. A jól végzett munkát követte a megérdemelt arató-ebéd. Közben Szabó Barna aratódíszeket készített szalmából, s akinek kedve volt meg is tanulhatta, hogyan kell ezt csinálni.
Az ebéd utáni „szieszta” beszélgetéssel, tréfálkozással telt, de volt aki tánccal ülepítette az ebédet a gyomrában.
A délután folyamán játékos népi vetélkedők is voltak, amiből mindenki vidáman vette ki részét, legyen bár fiatal vagy idősebb korosztályú. Sok nevetés, kacagás forrása volt például a „Hamupipőke-játék”, mert az apró magvak válogatása a negyvenen felülieknek már nem volt egyszerű feladat, ha épp otthon pihent a szemüveg. De a patkóval célbadobás is kihozta minden résztvevőből a nyerni akarás kisördögét!
Nagyszerű napot töltöttünk el együtt, feltöltődhetett mindenki lelkileg, mert a vidám és meghitt beszélgetések is jól megfértek ezen a nyári napon egymás mellett.
Francia vendégeink is jó hírünket vitték, mert nagyon élvezték és tartalmasnak érezték ezt a programot.
Köszönet illeti a szervezőket és a résztvevőket, mert nélkülük nagy élménytől estünk volna el.
Nem szeretnék senkit kihagyni a sorból, de külön kiemelném a Nyugdíjasok Baráti Köre tagjait, akik lelkesen kivették részüket a nap folyamán a feladatokból. Horváth Juditnak köszönjük, hogy biztosította számunkra a helyszínt, hisz nincs aratás gabonaföld nélkül!
Remélem, hogy sikerül hagyományt teremteni ebből a rendezvényből, ezért azt kívánom, hogy jövőre is jó legyen a termés és arassunk közösen legalább egy napig 2010-ben is!
Lehóczkiné Orbán Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése