2009 UTAZÁS SAINT MAXIMIN-ba
A cikk ami a Perkátai Hírekben megjelent:
"Egy hét Franciaországban
2009. április 19-én a Perkáta – Saint Maximin menetrendszerinti buszjárat 46 utassal ismét begördült a saint-maximini polgármesteri hivatal elé.
Több mint 20 éve járnak a buszok a két település között, így sofőrünk Szakács Józsi talán már bekötött szemmel is odatalált volna.
A 20 év alatt megismerhettük egymás hétköznapjait, ünnepeit, kultúráját és konyháját, kirándultunk, játszottunk , zenéltünk, sportoltunk, de már főztünk is együtt.
A paletta ezerszínű, de nem teljes, reméljük még ezernyi kaland vár ránk.
Ez alatt a hét alatt is rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak.
A meleg fogadtatás után az első nap a pihenésé volt. Koszorút helyeztünk el az I. világháború idején, a településen működő hadikórházban elhunyt katonák tiszteletére szervezett megemlékezésen, és részt vettünk a templom új ólomüvegablakainak felavatásán.
Hétfőn kirándultunk, méghozzá a La Manche csatornához. A tenger számunkra mindig kuriózum, így biztosan felejthetetlen emlék lesz Honfleur hangulatos kikötője, a Szajna torkolata a zsilipeléssel és a hajókirándulással, a Normandiai-híd - mely elkészültekor a világ legmagasabb és legnagyobb főnyílású ferdekábeles hídja volt - és nem utolsósorban a „tengeri herkenytyűk” íze….
Kedden Saint Maximint és a környéket jártuk be. Végigsétáltuk a régi kőbánya termeit, piknikeztünk a Rotschild kastély parkjában, megnéztük a most megnyílt „Gyermekek házát” ,pihentünk egy kicsit a saint leu d’ esserant-i szabadidőparkban, az estét pedig Thivernyben, Szabadegyháza testvértelepülésén töltöttük.
Szerdán Párizs „ismét megért egy misét”. Hihetetlen dolog volt a Musée d’Orsay-ban élőben látni azokat a képeket, szobrokat, amiket eddig csak tankönyveinkből ismerhettünk. Monet, Van Gogh, Cézanne, Manet, Renoir, vagy Pisarro mind-mind szó szerint karnyújtásnyira voltak tőlünk. Délután jó ötlet volt a szabadidő, hiszen így mindenki saját maga választhatta ki, mi érdekli jobban, egy séta a Les Grands Magasinsban vagy egy Perrier-t iszogatva néhány percre párizsinak érezni magát egy kávéház teraszán.
Csütörtökön „vidékre” mentünk… Gerberoy - mely a legszebb 150 francia település egyike - olyan volt mint egy gyöngyszem. Troissereux a vidéki reneszánsz kastély, Beauvais a nemzeti szőnyegmanufaktúrájával, és a Saint Pierre katedrális mely a világ legnagyobb gótikus katedrálisa címre is pályázott, mind ennek a napnak az emléke.
Azért az utolsó nap is emlékezetes lesz…és azt hiszem nem csak számunkra. A délutáni karneválon ugyanis magyar népviseletben, illetve középkori ruhában sétáltuk körbe Saint Maximint.
Sok-sok pillanat, például a templomi koncert - amitől most is libabőrös leszek - ahol magyarul csendültek fel a virágom virágom sorai, vagy a felvonulás, ahol büszkén lengethettük a magyar zászlót, a barátság, a szeretet amivel mindenhol fogadtak bennünket mind-mind a szívünkbe vésődött. Több olyan család is utazott a csapattal, akik most kapcsolódtak be a testvértelepülési kapcsolatba és most jártak először Franciaországban. Bíztató a kapcsolat jövőjére nézve, hogy mindannyian jól érezték magukat, szeretnének visszatérni és ők is szívesen látnának vendégül saint- maximini családokat.
Az évek alatt összegyűlt emlékekhez idén is biztosan gyűjtöttünk még néhányat, kötődtek újabb barátságok, tovább erősödtek a régiek.
Köszönet ezért a fogadócsaládoknak, francia barátainknak és minden olyan embernek aki bármit is tett azért, hogy ez a kis magyar csapat ilyen felejthetetlen napokat tölthessen Franciaországban. Köszönet a színes, változatos programért, a kellemes estékért, a finomságokért, a figyelmességért, a szeretetért.
Reméljük jövő tavasszal francia barátaink is ilyen kellemesen érzik majd magukat Perkátán.
Nagy Rita"
http://picasaweb.google.com/nagyrita1313/2009Kiutazas#
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése